Rédei Erdei Vasút

(Szűcs Zoltán József)

1910-ben, más forrás szerint 1913-14-ben építették a 760 mm nyomközű, 16,5 km hosszú vasutat a vasutat gróf Esterházy Pál megrendelésére, lóüzemre, BAKONYBÁNK (MÁV) - RÉDE - LESALJAPUSZTA - CSATKA között. Elágazása volt Rédén, Sínrendszere 7 kg/fm. Feladata a Bakonyszentkirály - Rédei erdőség feltárása volt. Évente általában 500 köbméter fát, és 1000 tonna egyéb anyagot szállítottak rajta.

A vasúton a motorüzemre 1923-ban álltak át. A gőzüzemre való átállás, majd a megszűnés előtti utolsó évre jellemző ismételt motorüzemre való átállás időpontja nem ismert.

Egy 1955-ös erdészeti jelentésben évi 3.000 tonna faanyag szállítás szerepel.

Az UVATERV 1956-ban megvizsgálta a kisvasút helyzetét. A tanulmányból összeállított rövid helyzetkép:

A Bakonybánk-Réde-Lesalja major a Tatabányai Erdészet tulajdonában van. Csatlakozó állomása Bakonybánk, innen az erdészeti fatér érintésével a Bakonyér bal partján Réde község belterületére vezet, áthalad a község központján, majd egy szűkebb völgyön keresztül Pávaréten ér véget. A fővonal 48/49-es szelvényében elágazás épült Lesalja majorhoz. Ez utóbbi a Pápai Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat telepe. A kisvasút forgalma részben a sertéstelep, részben az erdészet, valamint Réde község szállításaiból adódik össze. A szállított áruk mennyisége évente 9.000 tonna.

A vasút műszaki adatai:

hossz: 16 km
nyomtávolság: 760 mm
legkisebb ívsugár: 35 méter
legnagyobb emelkedés: 20 ezrelék
felépítmény: 9,3 kg/fm
gőzüzem

A tanulmány összefoglalójában megállapítja, hogy a kisvasúttal kapcsolatban személyszállítási igény nem merül fel, a vasút jelen műszaki állapotában a jelentkező áruszállítási igényeket kielégíti.

Hálózattérképek

Egy évvel később, 1957.04.09-én a vasútra bontási engedélyt ad ki a KPM.

(Moór Attila kutatási adataival kiegészítve)